Illusztrációk Gárdonyi Géza: Isten rabjai c. regényéhez az NKA támogatásával

Elkészültem (már amennyire egy alkotó ember bármely művét is befejezettnek tekintheti, hiszen az alkotás folyamán újabb problémák, lehetőségek, utak merülnek fel és tovább lehetne gyarapítani az anyagot, mindig van tovább, így csak félbehagyni lehet a munkát) Gárdonyi Géza: Isten rabjai regényének illusztrálásával, mely egy pályázat kapcsán a Vizuális Művészetek Kollégiuma megbízásából, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.  http://www.nka.hu/

A továbbiakban egyenként is posztolom a blogon az elkészült grafikákat néhány gondolattal, vázlattal, fotóval kiegészítve az érdeklődők számára.

Gárdonyi Géza (http://www.gardonyigeza.hu/) művei közül az Isten rabjai című regényét választottam illusztrálásra, melyet az író az 1900-as évek elején alapos kutatómunkával írt meg, lírai, lélektani regénnyé formálva Szent Margit legendáját. IV. Béla kora, a tatárjárás utáni időszak szolgál a cselekmény hátteréül, bemutatva a Domonkos-rendi szerzetesek és apácák életét. A mű cselekménye a trón körüli viszály és a kertészlegényből lett Jancsi fráter plátói vonzalma a Nyulak szigetére (http://hu.wikipedia.org/wiki/Margit-sziget) kolostorba vonult királylány,  Árpád-házi Margit iránt.

Véleményem szerint egy szépirodalmi, történelmi regény illusztrálása olyan ábrázolásmódot kíván,
mely visszaadja a regényben ábrázolt korszak hangulatát, miliőjét. Fontos az íróhoz hasonlóan
megismerni, alapanyagot gyűjteni a témáról. A kora gótikus stílusjegyek, korabeli öltözetek, tárgyak
ismerete fontos, innét rugaszkodhat el a képzelet, enélkül nem lesz hiteles az illusztráció,
egyensúlyt kell találni a történelmi motívumok és a szubjektív ábrázolásmód között, de nem vállalkozhattam a környezet pontos rekonstrukciójára.  Lefotóztam a helyszínt, a Domonkos-rendi apácák kolostorának romjait a Margitszigeten a munka elején a téli hónapokban, ebből is mutatok majd néhány képet.


Többek között a középkori fametszet stílus adott inspirációt, de segítségemre volt Kirchner, Gyulai Líviusz, Gácsi Mihály, Werner Klemke grafikáinak tanulmányozása is. A puritán, visszafogott ábrázolás, a vastag vonalak, darabosság segítenek a kemény, szikár, kolostori élet hangulatát megidézni, de sematikus karakterek helyett igyekeztem egyedi figurákat bemutatni. Vegyes technikát választottam, tulajdonképpen "pszeudó fametszet" a végeredmény.  A/3 méretű műanyagfóliát kentem le akrillal, majd éles szerszámmal kapartam vissza a festéket, olyan vonalakat, koszokat, esetlegességeket meghagyva, ami bizonyára nem helyettesíti a klasszikus fametszet technikát, de mégsem annyira steril, mintha számítógépen rajzoltam volna. A színezés gépen történt, beszkennelt festett, hengerelt színes felületek felhasználásával. Igyekeztem néhány színes folttal kifejezni a jelenet hangulatát, kerülve a szolgai, körvonaltól körvonalig tartó kitöltést. A kezdeti harsány színek helyett végül egy visszafogott, "koszos" színvilág alakult ki, ami nem nyomja el a fekete-fehér grafikát. ...

(folytatom)