Köszönöm mindenkinek, aki ott volt a megnyitón, és aki megfordult a Kőlevesben az este folyamán, csak már nem találkoztunk. Köszönöm a Kőleves Vendéglőnek, hogy biztosították a helyet. Sajnálom, hogy nem találkoztam mindenkivel, aki miattam jött. Talán a kelleténél elöbb leléptem, a további megnyitók miatt (kár, hogy ezt így szervezték meg, a műsorfüzetből pedig kifelejtették a térképet, nem mindenki ismeri az összes szórakozóhelyet, és utcát a belvárosban). Egy ilyen kiállítás, megnyitó vegyes érzelmeket kelt az emberben. Jó megmutatni másoknak a képeim, benne van rengeteg energia, idő, pénz, öröm,és fájdalom, lemondás is. Felmerül a kérdés, hogy az ember miért alkot. Másoknak, magának, hírnévért, kényszeres önkifejezésből, feszültség levezetésből, a pénzért, stb.? Talán mindegyik. Miért jó egy megnyitó, egy kiállítás? Jó a rajzaim együtt látni, a megszokott élettérből,a dossziék mélyéről kiemelve, egy más térbe helyezve, amiből sok tanulságot le lehet vonni. (pl. nagyobb méretben kellene alkotni, A/4-es méretben elvesznek a dolgok egy nagyobb térben) Talán nem is maga a kiállítás a fontos (mindenki mást észlel, eltérő mélységben érintenek meg a kiállított rajzok) A képek, a kiállítás, a megnyitó tulajdonképpen csak eszköz, alkalom arra, hogy kisegítse mások felé a kommunikációm, és másokkal találkozhassak, hogy felvegyük a kapcsolatot, hogy közelebb kerüljünk, és ez sokkal nagyobb öröm, jutalom, mint néhány képem a falon lógva látni a Dob utcában.
