A Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének "Az elhagyott gyermekek"- illusztrációs pályázatán a második helyezésre ítélte a zsűri a munkámat. (több infó: http://csodaceruza.com/) A díjnak örülök, bár úgy érzem mások munkája is is megérdemelte volna bármelyik helyezést. A legnagyobb jutalom, hogy kezet foghattam Gyulai Líviusszal. A kiállított illusztráció helyett most azt a képet mutatom meg, amit be sem adtam egy technikai malőr miatt. A képet nem akrillakkal, hanem ragasztósprayvel sikerült "megvédenem" a rongálódástól.
Ezt az ősszel rajzoltam, amikor külső kényszer nélkül alkot valamit az ember . Nem terveztem meg előre, nem tudtam pontosan mit fogok rajzolni, amikor nekiálltam. Ilyenkor a vonal együtt születik a gondolattal. A bátor, ösztönös rajzok a legjobbak, ezekben van feszültség.
Régebbi rajz, de szeretném még ezt az irányt folytatni....

Kis történet hazánkban. Aki többet akar tudni, vegye meg a Figyelőt.