Ezeket a képeket 13 éve csináltam a bolognai illusztrációs pályázatra. Visszaküldték. Mai szemmel persze látok technikai, rajzi hiányosságokat, kiforratlanságot. Akkor még semmi információm, tapasztalatom nem volt, hogy mi történik a kortárs illusztáció területén, de legalább problémákat próbáltam megoldani magamnak, mint pl.: természetközeli ábrázolás, térábrázolás, kompozíció, hangulat, színhangzat, kontraszt, ritmus, dekorativitás, nem pedig "megúszósra" vettem a dolgot. Azért írom ezt le, mert úgy érzem, hogy van most egy ilyen képalkotási irány, trend: álbéna, álnaiv, állaza, álvirtuóz, kitalált vagy ellesett modor, mélység nélküli artisztikum, a problémák megkerülése, felszínes dekorativitás. Jó lenne, ha lennének szakemberek, művészettörténészek, akik végre a hazai illusztrációt feltérképeznék, felkarolnák, hogy ne lenézett műfaj legyen, és mernének bátran, kritikusan nyilatkozni, hogy minden a jogos helyét töltse be. Bátran, kritikusan! Nincs szükségünk ömlengésre, belemagyarázásra, bókokra, a rossz, az unalmas, a középszerű dolgok tartalommal való megtöltésére, misztifikálására, mint ezt tapasztalom a képzőművészeti elemzéseket olvasva egyes lapokban.
