Időnként úgy érzem, hogy felesleges vagyok. A közönynél nincs rosszabb. Aki kedveli a képeim, azt kérem, hogy tiszteljen meg annyival, hogy néha valami visszajelzést küld, bíztat, esetleg privátban elküld egy levelet, netán kér, hogy rajzoljak. Nyugodtan lehet kritizálni is, ha valakinek erre szottyan kedve, hátha tanulok belőle, csak történjen valami.
A közöny az rettenetes. Folytassam, érdekel valakit, vagy hagyjam abba? Van akinek tetszik, örömet okoz egy-egy rajzom? Kimásolja egy mappába? Kinyomtatja a falára? Otthon a polcán van egy könyv a rajzaimmal?
Illusztrálásból Magyarországon nem lehet megélni. Menjek mosogatni? Menjek egy stúdióba prospektusokat tördelni, bannereket csinálni, ez a helyes út? Melyik út nem a tékozlás?
Boldog új esztendőt kívánok!
Szántói Krisztián
"A talentumokról szóló példázat (25, 14-30) (Lk 19, 11-27)
- 14. «Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe
készülő ember hivatta szolgáit, és átadta nekik
vagyonát.
15. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak
kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek
képességei szerint, és elment idegenbe.
16. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal
elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert
másik ötöt.
17. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik
kettőt.
18. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott
a földbe, és elrejtette ura pénzét.
19. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a
szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.
20. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte
a másik öt talentumot, és így szólt: `Uram, öt
talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt
talentumot nyertem'.
21. Ura így szólt hozzá: `Jól van, jó és hű szolgám,
a kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj
be urad ünnepi lakomájára'.
22. Odament az is, aki a két talentumot kapta, és
ezt mondta: `Uram, két talentumot adtál át
nekem: nézd, másik két talentumot nyertem'.
23. Ura így szólt hozzá: `Jól van, jó és hű szolgám,
a kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután:
menj be urad ünnepi lakomájára'.
24. Odament hozzá az is, aki az egy talentumot
kapta, és ezt mondta: `Uram, tudtam, hogy
kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz,
ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová
nem szórtál.
25. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a
talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied'.
26. Ura így válaszolt neki: `Te, gonosz és rest szolga,
tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem,
és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam.
27. Ezért el kellett volna vinned pénzemet a
pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal
kaptam volna vissza azt, ami az enyém'.
28. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak,
akinek tíz talentuma van.
29. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és
bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még
az is elvétetik, amije van.
30. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső
sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás»."
