Ez van

Ez va helyzet. Leírom. Talán egy ilyen blogon valami fennkölt, lírai elmélkedés jobban illene.

Ötvösnek tanultam Pécsett a Művészeti Szakközépiskolában. Azért mondtam le az egészről és jelentkeztem grafikusnak az Iparművészeti Egyetemre (1993-ban, ma MOME), mert tudtam, hogy a családunknak sose lesz pénze, hogy nekem műhelyem, műtermem legyen, drága szerszámokat, gépeket beszerezzek, rézlemezeket, alpakkát, ezüstöt vegyek. Itt vagyok Sümegen a szüleimnél és nem tudok rendesen dolgozni, nincs elég helyem, nincs saját életem. Hol dolgozzam? Hova menjek? Hol ismerkedjek? Várom a tavaszt, akkor ki tudok menni a szabadba és festhetek, talán megveszi valaki. Bár attól sem remélhetek sokat, ahogy a hazai helyzetet ismerem. Rengeteg művészeti iskola lett az elmúlt években, ahol évről évre ontják a grafikusokat, festőket (az önjelölt amatőr művészeket már nem is említem). Sok az eszkimó, kevés a fóka, ahogy mondani szokták és ebben a válságos helyzetben még inkább igaz, hogy nehéz megélni. Mit tehet az ember, alkalmazkodik az átlagízléshez és megpróbálkozik valamilyen kézműves termékkel.

Tavaly kaptam egy díjat, de tulajdonképpen semmi hatása, hozadéka nem volt az életemre. (A díjazott könyvet nem igen lehet fellelni a könyvesboltokban). Sőt azóta tulajdonképpen nem is volt könyves megbízásom! Az egyik kiadónak kellett volna próbamunkát készíteni egy könyvhöz, mely sorozatban már dolgoztam, de lemondtam, mert egyszerűen megalázónak gondoltam a dolgot, amikor a diploma után, 12 évnyi szakmai tapasztalattal, több könyvvel, sok-sok lapillusztrációval, több internetes portfolióval, 2008 óta rengeteg képpel feltöltött bloggal is még mindig bizonyítanom kell. A szerkesztő megígérte, hogy szól, ha majd nekem való könyv lesz. No, de mi a nekem való könyv? (Ráadásul amikor indultam a pályán, rengeteget talpaltam, jártam a kiadókat, szerkesztőségeket, mutogattam a rajzaim naívan, mindeféle kapcsolat, ismertség nélkül. A most bajban lévő Csodaceruza lap sem volt még, ami pályakezdőket is bemutatott és műveiket szerepeltette.)

 Mostanában  milyen munkalehetőség van a könyvkiadóknál? Próbamunkáztatnak, versenyeztetnek, pályázattal próbálnak grafikust szerezni, ugyanakkor a magyar kiadók nem nagyon ismerik a vázlatdíj fogalmát vagy sürgősségi felárat, sőt egy jó szerződésben nemcsak a megrendelő érdekeit kellene védeni, hanem a grafikusét is, hogy mennyi vázlatot, korrekciót kérhetnek a grafikustól, mi után jár plusz díjazás. Megbízásnál a konkrét ütemezésnek, pontos határidőnek és a díjazásról is szónak kellene esni a legelső körben, mielött az ember munkához látna vagy a versenyeztetés miatt próbamunkát készítene!

12 éve vagyok a szakmában, de eddig nem nagyon számoltam, hanem elvállaltam mindent, amivel megkerestek. 3 éve haza kellett költöznöm Budapestről a szüleimhez, mert nem bírtam magam eltartani Budapesten úgy, hogy szinte ki sem mozdultam otthonról, csak illusztráltam. Itt megjegyezem, hogy egy grafikus, aki főállásban dolgozik egy cégnél, stúdióban (mint valami szupermen, angolul beszél, 3D-hez, Flashez, webdesign-hoz, Adobe szoftverekhez, filmes szerkesztő szoftverekhez, html és egyéb programnyelvekhez, tipográfiához, nyomdához, divathoz, designhez, művészethez ért. Csak nézzük meg az álláshirdetésekben az elvárásokat. Az én időmben az Iparon nem is volt számítógépes oktatás), az nem igen fog tudni mellette illusztrálni.  Albérlet, rezsi, mobil, internet előfizetés, BKV bérlet, utazás felemésztette a keresetem, kitörési lehetőségem nincs. A művészellátós eszközök, nyersanyagok drágák, illetve ha valaki gépen dolgozik, akkor monitor, digitalizálótábla, nyomtatás, szkennelés, áram, szoftverek-hardverek költsége az, ami nélkül nem lehetne dolgozni. Valószínűleg tőlünk nyugatabbra egy szakmában ismert illusztrátort kérnének fel a munkára, akkor az itthoni illusztrációs díjazások sokszorosát kérné. Itthon figyelembe kéne venni a kiadóknak a minimálbéreket. Az illusztrátorok jóesetben művészeti középiskolát, aztán művészeti egyetemet végzett művelt, diplomás művészek, akik kreatív-alkotó munkát végeznek és sok éven át gyakoroltak, tanultak.  Általában az adott szöveg előzetes felkészülést igényel: figyelmes, esetenként többszöri átolvasást, jegyzetelést, képgyűjtést (netről, könyvtárból), nyomtatás a munkához, vázlatozás, illetve előfordul hogy újra kell kezdeni egy képet. Egy kb. A/4-es méretben megjelenő kidolgozott illusztrációt minimum a duplájában (A/3) kell megfesteni, rajzolni.   Figyelembe kéne venni, hogy igazából egy hónapban kb. 20 munkanap van, napi 8 órát számítva (de ezt korántsem így van, mert egy illusztrátor, ha munkája van, örül, ha elkészül határidőre, én már jártam úgy, hogy kötbért fizettem a késedelem miatt). Gondoljuk azt, hogy egy illusztrátor munkája legalább annyira értékes, mint egy egyetemi végzettségű tanáré, legalább így kellene aránylani az illusztrációkra fordított időnek és a díjazásnak egymáshoz. Szóval egyhavi könyvillusztrállással legalább a havi átlagbérnek megfelelő összeget kellene fizetni, amiből magamat vagy jóesetben a családom eltarthatom, de akkor mindig ott a kérdés, hogy következő hónapban mi lesz!

Már 10 évvel ezelött is a neten talált Grafikai Kamara árszabásában az illusztrációs árak 50000Ft-nál kezdődtek, de én nem tapasztaltam, hogy a könyvkiadók áldoznának ekkora összegeket illusztrációkért. Egy borítógrafika elkészítése akár egy teljes munkahetet is igénybe vehet (pláne, ha az illusztrátor korrekt, és a teljes kéziratot elolvassa). Tíz éven át adtam le illusztrációkat egy hetilapnak, ahol a 10 év alatt semmit nem emelkedett az illusztrációk díjazása, csak az adó, a minimálbér, és a fogyasztói árak. Aztán meg is szünt a munka. Ez van.

Éljenek az illusztrátorok!

K.