Köszönöm! Csak ebből megélni nem lehet. A szubjektív rajzokból sem. De ebben a műfajban nehéz szétválasztani, hogy ez most személyes, szívből jövő, de van olyan is, amit "kell" csinálni a megélhetés miatt, persze jó lenne, ha az is szívből jönne, és arra lenne kereslet, amit tudok, nem arra, ami nem megy őszintén, bátran, görcsösség nélkül. De lehet, hogy több alázat kell, és kevesebb önérzet. Van, aki viszont azt mondja, nem kell mindenáron alkalmazkodni. Nem tudom melyik a helyes felfogás. Te meg jókat írsz, nem tudom honnét van ennyi minden a tarsolyodban, csak nyomod, nyomod az újabb témákat.
Csak hogy bíztassalak! Az Iparon is azt csináltad, ami jött belőled őszintén. Aztán egyszercsak meglett az eredménye a dolognak, mert mégis foglalkoztatva lettél. Az más kérdés, hogy a mai világ sajnos egyáltalán nem kedvez semmilyen kulturális, művészeti, stb. dolognak. Az égvilágon semmi ilyesminek. Brókernek kellett volna menni. Nem? Habár ha majd beüt az utolsó nagy olajválság, akkor a pénzembereknek semmijük sem marad, mert még a hitük is a pénzből állt. Neked meg még mindig ott lesznek a kavicsok, rajzok, stb.
Tényleg nagyon jók ezek a kavicsok. Hány kiló van már összesen?:) Én is hasonló dilemmában vagyok..alkalmazkodjak, vagy sem. Ha alkalmazkodom, nem őszinte a dolog, és viszont mivel nagy a teherbírásom, egy idő után rajzológépnek hisznek, én pedig egyre vacakabbul érzem magam. Ha nem alkalmazkodom, akkor...nemtom, ezt még csak most gyakorlom az első igazi könyvemen:) Az iparon nem tanítottak ilyesmit, hogy hogyan kell kezelni ezeket a dolgokat?
4 megjegyzés:
szia Krisztián,
már akartam jelezni, hogy nagyon menők ezek a kavics dolgok. Egyre jobbak!!!
üdv, G
Köszönöm! Csak ebből megélni nem lehet. A szubjektív rajzokból sem. De ebben a műfajban nehéz szétválasztani, hogy ez most személyes, szívből jövő, de van olyan is, amit "kell" csinálni a megélhetés miatt, persze jó lenne, ha az is szívből jönne, és arra lenne kereslet, amit tudok, nem arra, ami nem megy őszintén, bátran, görcsösség nélkül. De lehet, hogy több alázat kell, és kevesebb önérzet. Van, aki viszont azt mondja, nem kell mindenáron alkalmazkodni. Nem tudom melyik a helyes felfogás. Te meg jókat írsz, nem tudom honnét van ennyi minden a tarsolyodban, csak nyomod, nyomod az újabb témákat.
Csak hogy bíztassalak!
Az Iparon is azt csináltad, ami jött belőled őszintén. Aztán egyszercsak meglett az eredménye a dolognak, mert mégis foglalkoztatva lettél. Az más kérdés, hogy a mai világ sajnos egyáltalán nem kedvez semmilyen kulturális, művészeti, stb. dolognak. Az égvilágon semmi ilyesminek.
Brókernek kellett volna menni. Nem? Habár ha majd beüt az utolsó nagy olajválság, akkor a pénzembereknek semmijük sem marad, mert még a hitük is a pénzből állt. Neked meg még mindig ott lesznek a kavicsok, rajzok, stb.
Na csokesz, G
Tényleg nagyon jók ezek a kavicsok. Hány kiló van már összesen?:)
Én is hasonló dilemmában vagyok..alkalmazkodjak, vagy sem. Ha alkalmazkodom, nem őszinte a dolog, és viszont mivel nagy a teherbírásom, egy idő után rajzológépnek hisznek, én pedig egyre vacakabbul érzem magam. Ha nem alkalmazkodom, akkor...nemtom, ezt még csak most gyakorlom az első igazi könyvemen:)
Az iparon nem tanítottak ilyesmit, hogy hogyan kell kezelni ezeket a dolgokat?
Megjegyzés küldése