A változatosság kedvéért megint fotót mutatok be az érdeklődőknek. 2007 áprilisában készült Zalaszántón. Kifejezetten Gáspár barátom kérése volt ez (http://tajkep.blog.hu/). Kiváncsian várom, hogy mit fog ehhez hozzáfűzni.
1 megjegyzés:
Névtelen
írta...
Krisztián barátom villámgyorsan feladta a leckét! Azért írok villám sebeséget, mert történetesen ma délután egy véletlen folytán összefutottam vele az utcán, amint kislányommal egy cukkeró felé tartottunk fagylaltozás céljából. Krisztián rögtön meghívatta magát egy krémesre. A meghívást szolgai módon teljesítettem (na jó, nem igaz, ki akarta fizetni csak éppen én nem engedtem). Jól elbeszélgettünk, aztán az elválás pillanatában megjegyeztem, hogy több fotót is felrakhatna a blogjára, mivel jól összeillenek ezek a képgyűjtések a saját munkáinak a világával.
Na de a lényeg a lényeg! Krisztián feltette ezt a számomra igen kedvelt fotót. Mondjuk teljesen deprimáló a kép, de semminél jobban nem jellemzi azt a világot, mint amiben jelenleg létezünk, illetve vegetálunk. Ráadásul több korszak találkozásának is tanúi lehetünk, hiszen az itt látható redvás, lerobbant ajtó még igencsak békebeli darab, ellenben a gumiabroncsos-búzakalászos-verescsillagos Áfész embléma már a tervgazdaságos, csődtömeget elővetítő időszakot szimbolizálja. És lám, lassú víz partot mos. Elérkezünk a rendszerváltáshoz, az úgynevezett piacgazdasághoz, amikor a régi mentalitás csődöt mond, viszont nincs egy biztos alap, sem a lelkekben, sem sehol máshol, hogy normális társadalmat építsünk fel magunknak a letűnt világ ótvar romjain.
És ez már a jelen, amit a falnak támasztott tábla szimbolizál. Az egyetlen biztos pont a képen az a bizonyos "Öregúr" azaz a még lerohadt állapotában is szép régi ajtó. De hát sajnos az már csak a megkopott, általunk már nem is ismert múlt valószínüleg nem túl sokáig létező egyik darabja...
Hát ennyi jutott hirtelen eszembe, remélem nem voltam túl hosszú.
1 megjegyzés:
Krisztián barátom villámgyorsan feladta a leckét!
Azért írok villám sebeséget, mert történetesen ma délután egy véletlen folytán összefutottam vele az utcán, amint kislányommal egy cukkeró felé tartottunk fagylaltozás céljából.
Krisztián rögtön meghívatta magát egy krémesre. A meghívást szolgai módon teljesítettem (na jó, nem igaz, ki akarta fizetni csak éppen én nem engedtem).
Jól elbeszélgettünk, aztán az elválás pillanatában megjegyeztem, hogy több fotót is felrakhatna a blogjára, mivel jól összeillenek ezek a képgyűjtések a saját munkáinak a világával.
Na de a lényeg a lényeg!
Krisztián feltette ezt a számomra igen kedvelt fotót. Mondjuk teljesen deprimáló a kép, de semminél jobban nem jellemzi azt a világot, mint amiben jelenleg létezünk, illetve vegetálunk. Ráadásul több korszak találkozásának is tanúi lehetünk, hiszen az itt látható redvás, lerobbant ajtó még igencsak békebeli darab, ellenben a gumiabroncsos-búzakalászos-verescsillagos Áfész embléma már a tervgazdaságos, csődtömeget elővetítő időszakot szimbolizálja. És lám, lassú víz partot mos. Elérkezünk a rendszerváltáshoz, az úgynevezett piacgazdasághoz, amikor a régi mentalitás csődöt mond, viszont nincs egy biztos alap, sem a lelkekben, sem sehol máshol, hogy normális társadalmat építsünk fel magunknak a letűnt világ ótvar romjain.
És ez már a jelen, amit a falnak támasztott tábla szimbolizál.
Az egyetlen biztos pont a képen az a bizonyos "Öregúr" azaz a még lerohadt állapotában is szép régi ajtó. De hát sajnos az már csak a megkopott, általunk már nem is ismert múlt valószínüleg nem túl sokáig létező egyik darabja...
Hát ennyi jutott hirtelen eszembe, remélem nem voltam túl hosszú.
G
Megjegyzés küldése