2008. március 26., szerda

Kis esti agymenés

Nem akarok senkit majmolással vádolni, de már sok hasonló párhuzamra leltem hazai sorstársaim, és külföldi honlapokon látható illusztrátorok művei közt, néhol félelmetes az egyezés, de lehetséges, hogy olyan jó a "radarjuk", annyira érzik a korszellemet, hogy párhuzamosan keletkeznek a világ különböző pontjain hasonló stílusok. Talán nem is bűn kész eredményeket átvenni, kamatoztatni. Minek kitalálni újra, amit más már kitalált? De baj, ha valaki nem tudja, vagy nem akarja követni a trendet?
Trendinek nem vagyok elég trendi, hagyományosnak, vagy akadémikusan, virtuóz szinten iskolázottnak se tartom magamat. A bájolgó, édeskés meseillusztrációkat favorizáló kiadóknak a kedvére se tudok tenni. Nehéz ügy, még jó, hogy létezik néhány lap, ahol kedvelnek, keresnek. Azt is észrevettem, hogy mondjuk a Csimota kiadó kis könyveinek vizuális világa, képlogikája egy olyanfajta illusztrálási forma, amit én egyenlőre nem használok (Ld.: Piroska és a farkas, és a Három kismalac széria). Nálam a rajzolás inkább érzelmi megnyilvánulás jobb esetben. Kasza Julianna könyvecskéi, Kárpáti Tibor pixeltörténetei, Nagy Diána, vagy Baranyai András vizuális gondolkodása hasonló, amit minden bizonnyal az Iparművészeti Egyetemen "szedtek fel", és amikor én még odajártam, akkor ez a fajta megoldás, gondolkodás még nem volt annyira tudatosítva a tervezőgrafikát hallgató diákokban. Jellemző a minimál megoldás, az erős redukció, a rajzi készség jelentőségének háttérbe szorítása, a design jelleg, a képek inkább egy információs táblához hasonlítanak, amelyek elsősorban az értelemre hatnak, nem annyira az érzelmekre, vagy mögöttes, megfoghatatlan dimenziókra. Remélem egyszer itthon minden illusztrációs irányzatnak, felfogásnak meglesz a létjogosultsága, kiadója, közönsége, és nem bizonytalanságban, összegörnyedve, fület-farkat behúzva kell élni. Nemrég volt hazánkban Carll Cneut a világhírű flamand illusztrátor, aki úgy jelent meg, mint egy sztár, többen döbbenten hallgattuk a beszélgetését. Megemlítette, hogy neki egy képeskönyv illusztrálásánál már a vázlatok elkészítésére is van két hónapja! Tulajdonképpen majdnem fél éve van egy könyvre! - Igen, a művész, a rajzoló, az illusztrátor nem egy gép, amin megnyomnak egy gombot, vagy bedobják a pénzt és ontja a rajzokat... Apropó! Egy kis sejtelem, egy kis érzelem: Gulácsy Lajos a Kogartban! Várom a hozzászólásokat.